Ribizli és Dió – kiegészítik egymást

A Pedigree^® Örökbefogadási Program nagyköveteként Hegyi Barbara 2011-ben is igyekszik felhívni a figyelmet a felelős állattartás fontosságára, a színésznő immár harmadik éve vállalta el örömmel a kampány nagykövete szerepét.

Ribizli kutyátok mióta tagja a családnak?

Amikor két és fél éve hozzánk került, a harmadik kutya volt. Aztán meghalt Áfonya, nem sokkal később meg Buci, így Ribizli lett „A” kutya a kertben. Egy ideig sehogy sem értette a helyzetet. Sunnyogva járt-kelt, behúzta fülét-farkát. Megszokta, hogy nem ő a falkavezér, csak az utolsó a rangsorban. Aztán egy idő múlva rájött, hogy jé, egyedül vagyok, enyém a ház, meg a kert, meg minden. Egyre nagyobb öntudattal létezett, mára már egészen úgy viselkedik, hogy „én vagyok itt az úr”. Szépen, fokozatosan nőtt fel a feladathoz.

Rozi pedig úgy tűnik, teljesen kisajátította Ribizlit. Nem véletlen, hisz a kutyák hihetetlenül szeretik a gyereket. És fordítva. Olyan gyerekkel már találkoztam, aki szülei riogatására, vagy valamilyen rossz élmény hatására fél a négylábúaktól, de a többség állandóan nyúzza felmenőit, hogy vegyenek neki egy kutyát.

Főként a városi gyerekek, akiknek ez csempészheti be a környezetébe azt a hajdan-volt állapotot, amikor az ember szorosan együtt élt a természettel. De ezen kívül lesz egy társa, egy haverja, egy titkos kapcsolata. Valaki, akivel megoszthatja a titkait, aki biztos sose mondja el másnak. És hűségesen követi, ahová csak lehet. Megy vele focizni, és olyasmit csinálhat vele, amit anyuka, apuka esetleg nem.

Arról nem beszélve, hogy megtanulja, felelős valakiért.

Igen, mert például rendszeresen etetni és sétáltatni is kell őket. Attól függ persze, milyen korban kapja az a gyerek a kutyát. Leginkább a szülőknek kell megtanítani a kötelességtudatot. Nem is mindig szavakkal, mert az a legtöbbször lepereg a gyerekekről. Nem adsz a kutyának vacsorát? Akkor te sem kapsz, gyermekem. Ez persze nem ilyen egyszerű, de valahogy meg kell velük értetni, mit jelent felelni valakiért.

A baj csak az, amikor épp a szülőktől lát rossz példát a gyerek.

Sok szülőt sem neveltek meg annakidején arra, hogy bizony a legapróbb kis lény iránt is felelősséggel viseltessenek. Rettentően mérges leszek, ha meghallom, hogy húsvétra kiskacsát, meg nyulat vesznek a gyereknek, aztán, ha vége az ünnepnek, már nem tudnak mit kezdeni vele.

Az állatok nem játékszerek, amelyeket ha meguntunk, csak úgy eldobunk. Ha a felnőttek felelősségteljesebbek lennének, nem lennének zsúfolásig tele a kutyamenhelyek kidobott, megkínzott állatokkal. Nem vagyok egy sírós nő, de ha ilyet látok, elfutja a szememet a könny. Mert olyan védtelenek és kiszolgáltatottak, miközben nincs hűségesebb lény náluk.

Ezért is fogadtál örökbe tavaly nyáron egy kutyát?

Hihetetlen, de első pillantásra beleszerettem abba a loncsos, büdös, hatalmas komondorba, amint megláttam. Tudtam, hogy nincs igazán esélye az örökbefogadásra váró kutyák között, hiszen a kistestű, kölyökkutyákat viszik elsősorban a gazdik haza. Nekem viszont ő kellett Ribizli mellé, aki egy igazi jelzőkutya. Diónak neveztük el, és elmondhatom, hogy mostanra tökéletesen egymásra hangolódtak Ribizlivel, aki ha mozgást észlel, pásztorkutyaként jelez, Dió, pedig igazi házőrzőként követi. Természetesen Ribizli lett a falkavezér, kis termete ellenére. Nagyon mulatságosak így együtt!

Miért pont komondort választottál?

Volt már komondorom, így tudtam, mit vállalunk. Borzalmas állapotban volt, amikor hazahoztam, nagyon le volt soványodva. De néhány hét alatt megfelelő táplálással – egy ilyen kutya rengeteget eszik! – és a bundájának rendbe hozásával szinte rá se lehetett ismerni, úgy megszépült. Meglepődtem magam is, mennyire jó szándékú, ragyogó természetű, hűséges és intelligens kutya. Dió egy igazi társ.

Ezek szerint Dióhoz jobban húz a szíved?

Ribizli Rozit tartja falkavezérnek, egy ágyban is alszanak, nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Dió viszont rám néz fel leginkább, hisz én hoztam haza, én etetem és itatom, játszom és beszélgetek vele minden reggel. Ha hazajövök, akkor mindig feltápászkodik, hogy köszöntsön, bármennyire látszik rajta, hogy nehezére esik.

Miben nyilvánul meg, hogy Dió örökbefogadott kutya, és esetleg lehettek rossz élményei a múltban?

Dió bármilyen jámbor kutya, néha bizalmatlan még most is. Például fél a seprűnyéltől, vagy bármilyen bottól, pedig soha nem bántottuk vagy emeltünk rá kezet. Iszonyú mázlink van, mert bár valószínűleg traumatikus múltja van, de nyitott maradt és meggyőzhető, hogy bízhat bennünk.

Elférne még egy kutya nálatok?

Hatalmas a kert, fizikailag elférne, de Dió saját territóriumaként védi és Ribizli pedig a ház ura. Ez a két kutya most tökéletes számunkra, nem tervezzük újabb kutya örökbefogadását most. Sajnos Ribizli egyre idősebb, már 12 éves elmúlt, így lassan számítanunk kell arra, hogy meg kell válnunk tőle. Talán majd akkor keresünk új társat Diónak, de reméljük, az még nagyon messze van.

Létezik másfajta örökbefogadás is, a virtuális örökbefogadás

Azt azoknak találták ki, akik a lakáskörülményeik miatt nem vihetnek haza állatot. Mert hiába a jó szándék, egy nagytestű, sok mozgást igénylő fajtát kínzás lenne bérházi lakásba kényszeríteni. Akkor már sokkal jobb, ha valaki segíteni szeretne, ha virtuálisan örökbe fogad egy menhelyi állatot, azaz rendszeresen meglátogatja a kiválasztott kutyát, és hozzájárul a tartásához. Ha anyagilag ezt nem engedheti meg, akkor az is jó megoldás, ha segít a menhely munkatársainak, amiben tud. Mindig akad olyan munka, amiben hasznosítani tudja magát.

Ezek fontos dolgok. De ami igazán lényeges, az itt is az oly sokszor emlegetett megelőzés. Vagyis, hogy minél kevesebb kutya maradjon gazdátlanul.

Ez lenne az igazi. De ez rettentően lassú dolog. Mint mindent, ezt is legjobb lenne egészen korán kezdeni. Én például el tudom képzelni, hogy minden osztály legalább egy környezetismeret órát valamelyik kutyamenhelyen tartson. Ott szembesülnének azzal, mit tesznek az emberek ezekkel a szerencsétlenekkel. De megismernék azt is, hogy mit lehet tenni az állatokért. Biztos vagyok benne, hogy ennek lenne értelme, és eredménye is.