Csurit pici kutyusként vásárolta egy idős házaspár harmadik emeleti lakásukba. Rendszeresen sétáltatták, de csak rövid ideg és rövid pórázon. Nem engedték az állatot sem emberhez, sem másik kutyához. Amikor a papa egyedül maradt, rövidültek a séták, és egy rövid betegség miatt a kutya néhány napra kutyaotthonba került. Csuri nagyon rosszul viselte ezeket a napokat, sőt, kifejezetten ellenséges volt mindenkivel.

Áprilisban a szomszédok riasztották egyik önkéntesünket, hogy próbáljunk segíteni Csurin, mert a papa már napok óta nem viszi sétálni, kitette víz nélkül az erkélyre, sőt, egy bot is előkerült.
A kis tacsi egészen máshogy viselkedett otthonunkban, mint korábban: sokkal alkalmazkodóbb lett, sőt, az őt kihozó önkéntesünktől hosszú sétákat követelt, hanyatt feküdt a fűben, nagyon élvezte.

Gazdája egyszer meglátogatta a kutyust nálunk, de Csuri – ilyet még nem tapasztaltunk – nem ment oda hozzá, hanem önkéntesünk felé fordult.
Hamarosan jelentkezett egy család is, akiknek megtetszett ez a kis tacsilány. Izgatottan figyeltük, ahogy a kutyus beszáll az autóba. Már másnap érdeklődtünk az új gazdiknál, hogy viselkedik Csuri. Megtudtuk, hogy a mamát és kislányát azonnal elfogadta, az apukával azonban kicsit tartózkodóbb. Csurit azóta ivartalanították, és kiderült, hogy kiváló jelzőkutya, aki a kapu előtt ácsorgókról ugatással értesíti gazdáit. Élvezi a kertes ház szabadságát, de a lakásba is bejárása van. Van egy játszótársa is, egy fiatal labrador. Olykor a kislánnyal vacsoraidőben együtt ülnek a tv előtt.

Zemplén Gazdátlan Állataiért Alapítvány